30

Bár nem terveztem, hogy személyes dolgokat fogok itt írni, azért ez a szám megállásra késztet.
Igen, ma lettem 30 éves.
Megpróbálok számot vetni a terveimmel és az "eredményekkel"; először, ami a munkámat illeti:

Kiskoromban titkos vágyam az volt, hogy énekesnő legyek - református közösségben énekvezetőként, kórusvezetőként énekelhetek :) Ráadásul zeneovi foglalkozásokat is tarthatok, így a zene komolyan ott van az életemben.

Mindig azt mondtam, nem szeretnék íróasztal mögött ülni egy munkahelyen, sem pedig piacozni, mint szüleim. Aztán közgazdasági irányban, pénzügyi területre indultam, kikötöttem egy íróasztal mögött, ám ez csupán 2 évig tartott. Most is asztal mögött ülök, ám ez nem robot, hanem alkotó tevékenységhez szükséges :) Megtaláltam a hivatásomat, amiben örömöt találok. Mindeközben vásárokba is eljutok -remélem-, ami ugyan nem piac, de azért az életforma nagyon-nagyon hasonló, ami a hétvégi munkát és a kiszolgáltatottságot jelenti.

Család vonatkozásában mindig 2 lánygyermekről álmodtam, ez megadatott, bár közéjük csúszott egy fiú is :) Három gyermek van tehát, ráadásul az egyik szőke lett, ami semmilyen tervben nem szerepelt!
Férjemmel idén lesz a 10 éves házassági évfordulónk, az esküvő előtt 5 évvel ismerkedtünk meg -ki lehet számolni, mennyi voltam akkor :) Hálás vagyok ezért is, hiszen manapság már 3 hónapos kapcsolatra is azt mondják, húha, milyen tartósan együtt vannak... sok mindent megéltünk, megküzdöttünk, még van is min dolgozni, és talán ez az egyik titka: nem gondoljuk, hogy egy kapcsolat úgy nőhet, mint a gaz, bizony nap mint nap ápolni, gondozni kell, odafigyelve, szeretettel, és bizony sokszor alkalmazkodva a másikhoz. Köszönöm férjemnek is az alkalmazkodást, kitartást!

Egyéb terveim is voltak, főleg a gimnáziumban ábrándoztam arról, hogy lesz német nyelvből felsőfokúm, utána egy angol középfokú jön majd, és csak hobbiból majd olaszt fogok tanulni. Németből a középig jutottam, az angol középfokú szükséges még ahhoz, hogy megkapjam a diplomámat, addig hiába az államvizsga... olasz? Ez egyelőre ábránd marad, de már nem is motivál igazán semmi ebbe az irányba.
Zene: mindig is vonzott, a következő 10 év feladata lesz, hogy megszerezzem a kántori oklevelet, és sokat gyakoroljak az imént kapott, új gitáron :)

Még egy terület van, ami nagyon fontos az életemben, ez a gyülekezeti közösség, és a hitélet; azt gondolom, ez is életforma lett az évek alatt, ami meghatározza a mai személyiségemet, sőt, életem mozgatórugóit is. Tökéletes keresztény nincs, bár az elvárás a nem hívők felől ez szokott lenni; én magam is sokszor hibázok, sokszor döntök rosszul. Keresem a válaszokat, és próbálok napi kapcsolatban lenni Azzal, Akinél a válaszok vannak :)

Nos, ez egy gyors mérleg volt, de úgy éreztem, szükségem van rá, hogy több szempontból átgondoljam, hol is vagyok most.
Nektek is köszönöm, hiszen abban, hogy megtaláljam a hivatásomat, nagy szerepe van ennek a virtuális közösségnek is.
Köszönöm, hogy elolvastad :)