Illendő néhány szót ejtenem a szombaton tartott egész napos workshopról, főleg, mert nem bántam meg, hogy ott voltam! Nem tagadom, nagyon-nagyon lefárasztott, hiszen 8 órán át egyhuzamban maximumon kellett lennem, hogy magyarázzak, bogozzak, válogassak, irányítsak -vasárnap használhatatlan voltam!
Ugyanakkor büszke vagyok rá, hogy mindenki kész holmival távozott, pedig többségük életében először fűzött! Nem egyszerű dolog elsőre egy szaloncukor herringbone technikával, nem is fért bele a 2 órába. Persze közben beszélgettünk is, ami mindig érdekes számomra, új emberekkel találkozni. Mindig átfut a gondolat, hogy velük máskülönben talán sohasem találkoznék...
Egyszóval: köszönöm a lehetőséget!
Fotók itt>>
Máskülönben ezer ötletem és tervem lenne így karácsony előtt, sőt, szinte szétfeszít az alkotási vágy. Roppant terhes számunkra a december. A 3 gyerek iskolai, zeneiskolai és óvodai programjai mellett -amikhez persze külön próbák is társulnak- a saját kórusommal való készülés is helyet kell kapjon, mindemellett most bőrgyógyászatra is kell menni, és persze maga a karácsonyi bevásárlás sem egyszerű menet. Főleg, hogy én kapom a megbízatást a mamától és a déditől is, összegkerettel, és különféle szempontokra való felhívással, miszerint legyen hasznos, legyen praktikus, ne mindenből játékot vegyek, de örüljenek is neki, legyen személyre szóló, de mindhárom tudjon vele mit kezdeni... brrrr.
A fogadóórák, furulyavizsga már csak hab a tortán.
Nem ragozom, minden napom lótásfutás, miközben azt érzem, se a családdal nem tudok egységben, békességben ráhangolódni az Ünnepre, se nem teszem azt, ami legalább számomra meghozná ezt az egyensúlyt.
Remélem, azért lesz pár szabad órám még, amikor újra alkothatok, szabadon, kötöttségektől mentesen... nagyon vágyom rá!
1 megjegyzés:
Ezt még végigolvasni is fárasztó volt! Nem irigyellek! Vagyis: DE!!! Rengeteg energiád van!!! Azért majd pihenj is... És kellemes készülődést! Amikor ilyen tanfolyamos képeket nézegetek, kicsit sajnálom, hogy messze vagyunk... :)))
Megjegyzés küldése