Igaz, a készítő is annak idején felajánlotta, hogy csak küldje el neki, ha gond van, megjavítva visszapostázza, de én mégiscsak kéznél voltam :)
Nagyon szép gyűrű, gondoltam, azért csak felteszem; ha nem is én vagyok a kitalálója, végül újrafűztem az egészet:
Amin viszont elgondolkodtam, hogy mitől pattant el a damil? A swari nem volt bűnös, mert az ujjrésznél történt a baj. Többszörösen volt átfűzve minden része a gyűrűnek, ráadásul az ujjrésznél minden kis körnél csomózva is volt. Lehet, hogy pont ezt nem szabad?
Valamelyik damilon olvastam, hogy a szakítószilárdsága csökkenhet a csomózástól...
Ti mit gondoltok?
2 megjegyzés:
A fűzőszál szakadása nekem is a rémálmom. És mindig bizonytalan vagyok, hogy jót teszek vagy pont rosszat egy-egy csomóval, ragasztócseppel.... Kíváncsi lennék én is tapasztalatokra és ötletekre.
Először is nagyon szép a gyűrű!
A damil mitől pattan el? ...nos, a használattól és a használójától. Én is mindig rettegek attól, hogy valami elszakad-elpattan. De el kell fogadnunk, hogy semmi sem tökéletes. Még az arany nyakláncok, karkötők is megsérülnek... akkor ne várjunk örökéletűséget a strapabíró cérnától és damiltól se. Semmi nem örök életű, ezt mindenkinek tudnia kell.
A ruhánk elszakad - meg kell varrni... Az ezüst színét veszti - meg kell tisztítani... A fűzött gyűrű elszakad - újra kell fűzetni.., ill. venni kell egy másikat. Persze én is úgy fűzök, hogy életem végéig kitart (csomózok-ragasztok), de emellett vigyázok minden egyes darabra. Pl. kézmosásnál leveszem óvatosan a gyűrűt és pormentes helyen (dobozkákban) tárolom a megfűzött dolgokat. Tehát a tanácsom, meg kell kímélni mindent és akkor sokáig fog örömet okozni.
Megjegyzés küldése