Gondolkodtam, mi legyen az első más jellegű bejegyzésem, míg a mai napi fűzésem adta magát témának.
Sikerült ugyanis egy medál végső simításainál (értsd: eldolgozás) úgy beletörnöm a tűt, hogy a gyöngy is eltörött, ráadásul a cérnát is elvágta.
Mit lehet tenni? Vágjam szét és kezdjem elölről az egészet?
Inkább mentsük, ami menthető! De előtte:
Egyik fűzésen mesélte valaki: Már éppen végére értem a karkötőnek, alig volt hátra 1-2 cm, amikor elfogyott a damilom! Le kellett bontanom az egészet, hogy hosszabb szállal kezdjem újra...
Igen, aki mostanában kezd hozzá a gyöngyfűzésnek, bizony felmerül a kérdés: mit tegyünk, ha elfogy a szál?
Nincs gond, amikor már kevés van hátra, eldolgozzuk, majd rácsomózunk egy új szálat két gyöngy közé -hagyva kb 10 cm-t, hogy majd ezt is eldolgozhassuk-, és folytatjuk a műveletet tovább.
Most visszatérek a kezdő kérdésemhez, mi a teendő, ha még a gyöngy is eltörik, és a szálat is elvágja?
1) a törött gyöngyöt ki kell piszkálni, akkor is, ha "nem látszik, hogy törött", különben éles széle bármikor újabb kárt okozhat. Nem beszélve arról, hogy ha hordás közben esik ki, elég lehangoló lehet...
2) az elvágott szál mentén mindkét irányban vissza kell bontani addig, míg elég hosszú lesz a szálvég ahhoz, hogy eldolgozhassuk.
Itt kiderül, érdemes-e még babrálni vele, vagy menthetetlen a dolog...
3) Új szálat kötünk, a hiányzó részeket kipótoljuk, külön ügyelve a törött szem helyettesítésére.
Ha nem lehet eltüntetni a balesetet nyom nélkül, azt javaslom, inkább fűzzük újra az egészet. De ha van már rutinunk az adott mintában, sok esetben sikerrel járhatunk, időt és munkát spórolva :)
Neked milyen történeteid vannak ezzel kapcsolatban?
4 megjegyzés:
Én legtöbbször inkább hosszabbat veszek, hogy tuti ne fogyjon el, csak ez pl. cérna esetén macerás, mert az meg ha túl hosszú sokszor összegabalyodik. :S
Nem rég nekem karkötőnél volt olyan esetem, hogy elfogyott a damil és olyan karkötő volt, aminél nem igazán lehetett még elkötni sem jól, mert szétesett az egész a végénél, nagyon morcos lettem tőle, de végül csak sikerült megoldanom, hogy toldást csináljak, és úgy csúsztattam a csomót, hogy épp a gyöngynél legyen a vége.
Nekem sem a kedvenceim közé tartozik, ha eltörik egy gyöngy. De tényleg a legrosszabb ha közben elszakad a cérna is. Én nem csomózni szoktam, hanem nagyon sokszor oda vissza járok a maradék cérnával. És az új cérnával igyekszem átmenni még egyszer azon a soron ahol a baj történt, hogy ne csak a régi szál tartsa meg.
Nálam most az a helyzet, hogy egy befoglalt ásványomat leejtett a kicsi lányom és a peyote résznél 2 szem gyöngy lepattant. Először megijedtem, hogy újra kell kezdeni az egészet, de talán van némi reménysugár, hogy ki tudom majd pótolni a hiányzó gyöngyszemeket. Csak legyek hozzá elég ügyes...
Én egy jó ideje mindent damillal fűzök, mert a visszabontásnál állandóan belefűztem a cérna szálaiba és szerintem jobb a tartása is. Hosszabbításnál pedig vagy takács csomót használok (pl. peyotnál), vagy a két szállal kötök egy csomót és alá még egyet. Így sosem szokott kibomlani, és megspórolom az oda-vissza fűzést is:)
Megjegyzés küldése