Aztán leültem a gyöngyeim mellé, nekifogtam egy karikának, nem sikerült. Szétszedtem, másképp próbáltam, az se sikerült.
Akkor valami mást.
Nézegettem inspirációul szépségeket a neten, így jött az ötlet erre a karkötőre:
Aztán ihlet híján csak nézelődtem megint, mindenáron karkötőre vágytam, végül a sikertelen karikából ottmaradt gyöngykupac másra csábított, amit elkezdtem, de az időm letelt, jöttek haza a gyerekek...
Konklúzió: ha csak fél órám van gyöngyfűzésre, szárnyalok, ha egy egész napom, csak szerencsétlenkedek...
6 megjegyzés:
Szívemből szoltál.... :)! A karkötő viszont nagyon szép lett!
Azt hiszem ez mással is előfordul.
Azért nagyon szép lett!!
Nagyon szép lett!Már én is voltam így többször!!!
Ez a szaloncukor mekkora ötlet!:))
Élőben még pofásabb. ;)
Azt szoktam gondolni magamban, hogy amikor dolgom van, akkor a gépet el kell kerülni. Gondolatban kell újralapozni mindent, amit eddig láttál. Nem érdemes ellőni az időt. (Persze én is most mit csinálok... :D ) No sebaj, mindjárt felteszem a másik felét azoknak, amit a múlt hétvégén hoztam össze.
Örülök az új oldaladnak. Szépen fejlődsz.
Megjegyzés küldése