Életjel!

Megérkeztem a nyaralásból, azaz inkább egy élményekkel gazdag, ám csöppet sem pihentető hétből :) Így jár, aki 3 gyerekkel indul el táborozni...

Vittem horgolnivalót, de legkisebbem kifogott rajtam, egyszer tudtam az alvása mellett horgolgatni, a többi napon leginkább nem aludt.

Szóval hazajöttem, ám mutatni még nem tudok semmit sem.
Holnap feltehetőleg magamhoz térek, és holnapután -talán- már újra önmagam leszek :D

Zeneovi

Egy kis ajánlás: az elmúlt tanévben zeneovi foglalkozásokat vezettem, a helyi zeneiskola megbízásából. Ha minden igaz, idén is így lesz, ezt olyan örömmel várom, hogy létrehoztam egy külön blogot:

Mano-zeneovi

Szeretnék segítséget nyújtani, bátorítást ahhoz, hogy minél több édesanya énekeljen, mondókázzon otthon a gyermekével, valamint a hozzám járó gyerekek szüleinek egy kis bepillantást nyújtani a foglalkozások menetébe, hogy követni tudják az eseményeket.

Várok mindenkit sok szeretettel erre a blogra is!

Az elegancia jegyében

Egyik vágyam már régóta, hogy kimondottan elegáns ékszereket is készítsek. Ami felvehető akár színházba, akár az örömanya ékszere lehet egy esküvőn...
A befoglalt obszcidián -remélem, jól tudom, hogy ez az!- már egy éve várta, hogy felhasználásra kerüljön. Nem akartam túldíszíteni, hogy ne vonja el a figyelmet a kő gyönyörű mintázatáról.
Egyszerű pöttyös horgolt láncot kapott kiegészítésül:

Négyzet gyűrű

Meskás játékomban a nyertes piros-fehér gyűrűt kért, íme:


Nincs szó róla, hogy abbahagynám a fűzést, csak újraértelmezem a saját stílusomat :)
Viszont nagyon jól estek a kommentek, köszönöm!!!!!!!!!!!!!

Benyomások

Az elmúlt időszakban rengeteg olyan hatás ért, amik elgondolkodásra késztettek.
Amit csinálok, azt miért csinálom? Mi a célom? Merre tartok? És van-e értelme?
Egyszer azt érzem, jó az irány, úgy érzem, munkámat elismeri(te)k, máskor összeomlok, hogy miért nem működik a dolog? Mi hiányzik belőlem, ami másokban megvan?

A hétvégén Eperfesztivál volt, igaz, csak pénteken tudtam ott lenni -már ez önmagában is felvet kérdéseket-, mégis ez volt az első igazi megmérettetés! Nem ismerősök jöttek, nem a megszokott környezetem, viszont több >konkurencia< is volt. Persze egy alkalomból még nem szabad(na) levonni következtetéseket, mégis újra kellett gondolnom a célokat, irányokat.

Nem biztos, hogy a folyamat véget ért. Most körvonalazódik ugyan egy és más, de az augusztust szeretném még ezzel tölteni: értékelni, újraértékelni, újabb benyomásokat, hatásokat magamba szívni, szemlélődni és beépíteni.

Addig is az alkotás folytatódik, csak az intenzitást vissza kell vennem; a gyerekek, család miatt is.
Nagyon bízom benne, hogy szeptemberre kiforrja magát az, ami most még csak kavarog bennem...