Megmondom őszintén, amióta elkészítettem a pályázati ékszert, lehangolódtam. Nem csupán a gyöngyözésben, úgy mindenben. Egyedül a horgolás lelkesít valamennyire, pedig azzal most épp semmire sem megyek, már ami a céljaimat illeti, sőt, épp más irány, mint amire elhatároztam magam.
Sok mindennel összefügg ez, nem részletezem -nagy baj nincs azért-, de ma reggelre már nagyon 'elegemvanmindenből' hangulattal ébredtem.
Először általános sztrájkban gondolkodtam, azaz hogy nem fogok SEMMIT csinálni. Se a munkában, se itthon a háztartásban.
Aztán rájöttem, ezzel a probléma csak nőni fog, hiszen a feladatok feltornyosulnak majd, egyre inkább rosszul fogom magam érezni.
Így inkább fogtam egy kockás füzetet...
A tervezéssel mindig hadilábon állok. Még nem alapítottuk meg a vállalkozást, már egyértelmű volt, hogy tervezni KELL. Üzleti terv, marketing terv, munkaterv. A lelkesedés megvolt, ezeket meg is írtam, aztán kb két hét múlva minden elsüllyedt. Nem vagyok kitartó, ezt tudom. Sőt, ha valami kényszerít egy irányba, annál inkább rugódozok ellene és fogok bele valami egészen másba. Ez akkor is így van, ha magam szabom a feltételeket :)
Na de olyan is volt, hogy összeült a családi kupaktanács, elhatároztunk egy tervet és megcsináltuk. Hónap végén értékeltük, és ez nagyon jó volt!
Felszabadító a tudat, hogy kézben tartjuk az eseményeket! Energiát ad, kitartást és céltudatosságot. És eredményt hoz!
Szóval első lépésként nekiültem
tervezni a házimunkákat, mivel most ez a legégetőbb, akarom mondani, leginkább meztelen talpamhoz tapadó probléma :) Nos igen, néha elgondolkodok, hogy 3 gyerek mellett már nem kéne ad-hoc intézni ezeket, beleértve a bevásárlást és a főzést is, de mindeddig naivan vártam, hogy egyszercsak kialakul egy rendszer, vagy valaki piacra dob egy használható házimunka-naptárt, ami majd megmondja, mikor mit kell csinálnom :)
Mivel ez mostanáig nem történt meg, így hát összeírtam mindent! Mégpedig bontva aszerint, milyen gyakran kell valamivel foglalkozni (napi feladatok, 2-3 naponta elvégzendők, heti, kétheti, havi és negyedéves bontásban).
Aztán fogtam a naptáramat, és elkezdtem beírogatni az ütemterv szerint a feladatokat, mával kezdve. Így szépen eloszlik, nem egy nap alatt kell rendbeszednem az egész lakást, szeptemberig a terv szerint minden zug ki lesz porolva vagy suvickolva, és bele sem fogok szakadni :)
A következő ismét egy családi kupaktanács lesz, ahol a napi és heti feladatokat bizony szét fogjuk osztani; mivel dolgozom, muszáj lesz mindenkinek korához és idejéhez képest kivenni a részét a munkából!
Máris jobban érzem magam :)
A hétvégén hasonlóképpen fogok eljárni a következő területeken is:
-
családi költségvetés tervezése (pirulok, de ilyenünk is csak ritkán volt, kampányszerűen, végszükség esetén...)
-
munka-terv: van pár konkrét célom karácsonyig, így pontosan le lehet osztani, hová mit és mennyit kell készíteni, és ezt is el lehet osztani napi szintre, így nem fog minden reggel nyomasztani az, hogy 'hú, mennyi mindent kéne fűznöm!', mert pontosan látni fogom, aznapra mi van betervezve!
-
kórus-terv: mint kórusvezető, már tavasszal elhatároztam, hogy a következő tanévünket is megtervezem: hol és mikor lépünk fel, milyen darabokat tanulunk majd stb.
-
egyéb: például állatkert-látogatás, kirándulás, családi események...
Mindezt miért is írtam le?1. Kíváncsi vagyok, ti hogyan álltok ezzel a problémával? Segítene-e nektek is, ha pár napot rászánnátok a tervezésre? Fontosnak tartjátok-e?
2. Ha leírom, akkor számonkérhető :) Akár magamtól is...